Átlagos, kellemes, még csak kapkodósnak sem induló kora augusztusi reggel volt, amikor elindultunk újra bevenni a "Nagy Falut" (egyszer megtetszett Budapestnek ez a vidéki beceneve). Ez egy különösen elégedett reggel volt, ugyanis pont az előző este során került minden a helyére a saját kézzel…

Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is vágják bele ebbe a blogba. Az egész akkor kezdett körvonalazódni, amikor a baleset után (erről majd később) már pár napja a kórházban feküdtem csigolya- és szegycsont-töréssel. Ez a két törés nem a legcsodásabb párosítás, de erről majd egy következő bejegyzésben.…