Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is vágják bele ebbe a blogba. Az egész akkor kezdett körvonalazódni, amikor a baleset után (erről majd később) már pár napja a kórházban feküdtem csigolya- és szegycsont-töréssel. Ez a két törés nem a legcsodásabb párosítás, de erről majd egy következő bejegyzésben. A blog címe, mint később aztán szellemesen - vagy közhelyesen, ahogy sikerül - továbbgondolható ötlet, szinte azonnal megvolt, de aztán felmerült bennem pár kérdés, például, hogy miről is fog szólni ez a blog, és kinek, mi céllal írom egyáltalán?

Röviden azt mondhatnám, hogy a csontjaim - törések, összeforrások és az ezeket körülvevő mindenféle élmények - történeteit írom meg. Talán előkerül pár jó sztori a boka- és alkartörésekről is, de a főszereplő a mostani friss - két hetes - szegycsont- és csigolyatörés lesz, ami az elején nem ígérkezett olyan könnyű menetnek (bár hozzá kell tenni, hogy - pszichológusosan mondva - elég hamar átkereteztem a dolgot).

Talán hasznos lesz azoknak, akik hasonló sérüléseket szenvedtek, de az is lehet, hogy csak nekem fog segíteni abban, hogy egy kerek történetté kovácsolódjanak bennem össze ezek az események (így lehet ez a blog narratíváim csontkovácsa). Akár az is előfordulhat, hogy valaki csak úgy beleolvas, és szórakoztatónak vagy tanulságosnak talál egy-egy sztorit, esetleg bevonzzák a béna hasonlatok vagy a rettenetes szóviccek.

Egy biztos: ez egy véges történet lesz. Nem élethosszig tartó blogolás. Amikor minden összeforrt, és úgy mozog, ahogy mozognia kell, akkor jön majd egy befejező írás, mint kupak a befőtt tetejére, hogy felkerülhessen a polcra, a többi mellé.

Szóval ez volt a trailer, folytatása következik.