Ahogy az előző bejegyzés végén ígértem, innentől már a gyógyulás története (illetve először annak igencsak a kezdete) következik. Bekerültem tehát egy kórházi szobába, és rögtön meg is jegyeztem a betegszállítónak, hogy milyen szép. Igaz, nincs rajtam a négy-öt dioptriás szemüvegem, tettem…

Az előző bejegyzés végén - még a statisztikák előtt - függőben hagytam, hogy mi is történt a baleset után közvetlenül. Nos, következzék akkor a folytatás, egészen addig bezárólag, hogy jó időre bevackoltam magam egy kellemes napsárgára festett kórházi szobába. Tehát a dodgemre egyáltalán nem…